Az újságok és mindeféle médiák állandóan azzal foglalkoznak, hogy Olaszországban a Pó folyón nagyon sok harcsát lehet fogni. èrdekes képet festettek erröl a vízröl.Azonban amikor kicsit részletesen is rákérdeztünk a hogyan és a holra.
Akkor bizony kiderült, hogy mint sok mindenben itt is a valóságban másképpen müködik. Sokan lementek már úgy, hogy nem sikerült halat fogni. Minél több szavahihetö emberrel beszéltünk annál inkább látszódott, hogy a lehetöség a nagy harcsára adott, de keményen meg kell érte dolgozni, még a Pó-n is. Sok a harcsa a Pó-ban, de ott is kell a helyismeret, illetve igazodni kell a körülményekhez.
Minden információval felvértezve husvétkor mi is elmentünk egy 5 napos túrára. A helyszinen kellet rájönnünk arra, hogy még ezek az információk is kevesek voltak.
Hosszas keresés után sikerült megtalálni a harcsákat, amikor ott voltunk és körülöttünk kergették a a cefalókat, rá kellett jönni, hogy bizony mi nem ide való wobblerekkel készültünk. Misinek volt egyetlen egy müanyag woblere ami megfelelt a kritériomoknak. Mi sem bizonyította jobban, hogy jó volt a wobler, hogy második nap már sikerült is kapást kicsikarni vele. Amiben nem volt szerencsénk, hogy egy igazi szörnyetegnek keltette fel az érdeklödését. Ketten párhuzamosan dobáltunk, az én wobleremnek mellé nyúlt, egy hatalmas burvánnyal amikor szinte egy idöben ugyan ilyen burvánnyal elkapta a Misi woblerét és ellenállást nem türöen elindul a folyó mederbe. Percekig csak vontatott bennünket s amikor már 30 perces fárasztás után sikerült párszor felhúzni, amit ö minden alkalommal egy hatalmas farokcsapással és egy nagy adag vízzel jutalmazott. Az egyik bukófordulónál azonban hírtelen megkönnyebbült a felszerelés. Meg voltunk gyözödve, hogy szakadt a szinór, vagy kiakadt a kapocs, azonban amikor elkezdtük nézni a felszerelést egy érdekes 8-as karika volt a zsinor végén.
Elöször nem tudtuk mi lehetett az, de sajnos hamarosan rájöttünk, hogy minden rendben volt a felszereléssel nem szakadt, nem törött semmi, csak „egyszerüen” a wobblerben lévö karika szakadt ki. A többi éjszakákon sajnos nem volt szerencsénk hatalmas viharok gátoltak bennünket a horgászatban.
Már akkor tudtuk, hogy ide vissza kell jönni.
Sikerült megtalálni a megfelelö wobblereket, söt hogy teljesen biztosra menjünk meg is röntgeneztettük öket. Ekkor döbbentünk rá, hogy még egy plusz kritérium is van a választásnál, mégpedi a megbízhatóság, hogy ne menjen el még egy hal a wobler hibájából.
Június 6-án ismét elindult kiscsapatunk a Pó-ra. Hatalmas várakozással és reményekkel vágtunk neki a útnak. Kora délután elkezdtük már a pergetést, s örömmel nyugtáztuk, hogy a kiválasztott wobblerek jól müködnek. Igaz mind a ketten mást jelöltünk meg elsö számú favoritnak, de hát ez így jó. Misi elsösorban a Salmókban bízott én pedig a Rapalában. Teljesen más volt a folyó mint elsö látogatásunkkor. Több víz volt benne, köszönhetöen az esözésnek. Illetve ami nagyon feltünö volt, cefalóval sem találkoztunk pedig elötte csak úgy habzott a víz tölük. Viszont amit jó volt látni mozgott a harcsa napközben, pár rablással mutatták, hogy hol vannak. Azon a szakaszon ahol a Misi husvétkor a harcsát akasztotta ott viszont a part mellet hinaras rész alakult ki, amiben nem igazán jó pergetni.
Elérkezett a várva várt este, még a szürkület elött elfoglaltuk az általunk meghorgászni kívánt szakaz tetejét. Rendületlenül dobáltunk amikor kis koppintást éreztem a pergetö pálcámon, ösztönösen bevágtam rá és ekkor élkezdödött valami amit minden horgásznak csak kívánni tudok, hogy élje meg egyszer. Burványlással mutatta, hogy ö egy harcsa, majd ellenvetést nem türöen elindult a meder felé. Szépen nyugodtan, mintha tudná, hogy ö lesz a gyöztes. Akkor történt az elsö megdöbbenés, mikor egy fordulónál megláttuk a farkát, akkor már sejtettük, hogy szép hallal van dolgunk, de az igazi megdöbbenés akkor ért minket, amikor elöször feljött és megláttuk a fejét, kisebb volt mint amit a Misi husvétkor akasztott, de igy is hatalmas volt.
Ami még nagy különbség volt, hogy amig a husvéti minden feljövetelkor beterített bennünket egy nagy adag vízzel ez nyugodtan, merült a viz alá. A fárasztás közben folyamatosan húzta a csónakot, hol a sodrásnak felfelé hol lefelé. Számomra megállt az idö, Misi mondta mindig, hogy hány perce tart a fárasztás, és hogy merre járunk a csónakkal.Amikor már kezdtem érezni, hogy fogy az erelye, elkövettem egy nagy hibát ami a bot töréséhez vezetett. Fantasztikus elmény volt a fárasztása, de azért kb 51 perc után döntésre vittük a dolgot, s beemeltük a csónakba.
Szeretnén még egyzser megköszönni Misinek a segítségét, mert nélküle nem biztos, hogy sikerült volna a csónakba emelni ezt a hatalmas harcsát. A fárasztás alatt kb 40-kg-osra tippeltük, viszont amikor bennt volt a csónakban elszörnyülködtünk, hogy mekkoral.
Azonnal megmértük a hosszát, 198-cm-esnek találtuk, de utána amikor mellé álltunk sokkal nagyobbnak tünt (216). Sokat gondolkoztunk, hopgy mit csináljunk vele, de aztán a végén úgy döntöttünk, hogy levisszük a kikötöbe, s utána vissza jövünk és még horgászunk. Különben is, a törött bot helyett hozni kell egy másikat is.
Amikor mindent elrendeztünk ismét neki álltunk pergetni, s hamarosan kapásom volt, de ez már olyan amilyet várunk a harcsától, elemi erövel majdnem kikapta a botot a kezemböl. A kezemben benne volt még az elözö hal farasztása, illetve ott akkor úgy éreztem, hogy át kell adnom a Misinek. Aminek utólag is nagyon örülök, egyrészröl élmény volt a fárasztás, másik részröl a Top Mix Asterix bot nála törött el, ennek ellenére sikerült a 47 kilós harcsát a csónakba emelni. Amig a Dragon botom az én hibámból addig az Asterix egyértelmüen anyag hibából adta meg magát.
Hatalmas élmény volt ez a túra, minden éjszaka fogtunk harcsákat igaz a többi már „csak” a 15-22 kilós kategóriák voltak, de azok a legjobb sport halak, élmény a fárasztás s mégis relatív hamar a csónaknál van.gyorsan mehet vissza és jöhet a következö.
A Pó egy harcsa paradicsom, de téved az aki azt hiszi, hogy könnyü ott halat fogni, keményen meg kell dolgozni érte. Fizikailag fárasztó végig dobálni az éjszkát , s ha még akkor hozzájön a fárasztás. Minden dobásnál erösen kell koncentrálni, mert a legkisebb hiba elkergeti a halakat., Hajnalban amikor bementünk a szállásra jól esett a pihenés.
Remélem még sikerül vissza jutni a Pó-ra s talán megajándékoz még minket ez a gyönyörü folyó hasonló élményekkel.
Sokan mondták már, hogy de kár, hogy nem magyarországon folyik a Pó. Amiröl nekem az a véleményem, hogy szerencsére. Ismerve a magyar mentalitást, nem adnék többet mint 2-3 év és az összes harcsát kiszednék a rapsicok. Igaz ritkábban jut el így az ember, de legalább van esély a halfogásra.
Nem szeretnék beállni a magukat szakértönek tituláló szakírók közé, de a reklámokban és a cikkekben szereplö tutinak titulált woblerek 90%-a alkalmatlan a harcsa pergetésre.Egy önalló írásban megpróbálom összeszedni és leírni tapasztalataimat ezekröl a harcsás woblerekröl, ami remélem sok embernek fog majd segíteni a halfogásban és föleg abban amikor élete hala küzd a zsinor végén ne egy rosz választás miatt maradjon álom.
