Harcsák földjén jártunk |
2007. június 13. | |
Az újságok és mindeféle médiák állandóan azzal foglalkoznak, hogy Olaszországban a Pó folyón nagyon sok harcsát lehet fogni. èrdekes képet festettek erröl a vízröl.Azonban amikor kicsit részletesen is rákérdeztünk a hogyan és a holra.
Már akkor tudtuk, hogy ide vissza kell jönni. Sikerült megtalálni a megfelelö wobblereket, söt hogy teljesen biztosra menjünk meg is röntgeneztettük öket. Ekkor döbbentünk rá, hogy még egy plusz kritérium is van a választásnál, mégpedi a megbízhatóság, hogy ne menjen el még egy hal a wobler hibájából. Június 6-án ismét elindult kiscsapatunk a Pó-ra. Hatalmas várakozással és reményekkel vágtunk neki a útnak. Kora délután elkezdtük már a pergetést, s örömmel nyugtáztuk, hogy a kiválasztott wobblerek jól müködnek. Igaz mind a ketten mást jelöltünk meg elsö számú favoritnak, de hát ez így jó. Misi elsösorban a Salmókban bízott én pedig a Rapalában. Teljesen más volt a folyó mint elsö látogatásunkkor. Több víz volt benne, köszönhetöen az esözésnek. Illetve ami nagyon feltünö volt, cefalóval sem találkoztunk pedig elötte csak úgy habzott a víz tölük. Viszont amit jó volt látni mozgott a harcsa napközben, pár rablással mutatták, hogy hol vannak. Azon a szakaszon ahol a Misi husvétkor a harcsát akasztotta ott viszont a part mellet hinaras rész alakult ki, amiben nem igazán jó pergetni. Elérkezett a várva várt este, még a szürkület elött elfoglaltuk az általunk meghorgászni kívánt szakaz tetejét. Rendületlenül dobáltunk amikor kis koppintást éreztem a pergetö pálcámon, ösztönösen bevágtam rá és ekkor élkezdödött valami amit minden horgásznak csak kívánni tudok, hogy élje meg egyszer. Burványlással mutatta, hogy ö egy harcsa, majd ellenvetést nem türöen elindult a meder felé. Szépen nyugodtan, mintha tudná, hogy ö lesz a gyöztes. Akkor történt az elsö megdöbbenés, mikor egy fordulónál megláttuk a farkát, akkor már sejtettük, hogy szép hallal van dolgunk, de az igazi megdöbbenés akkor ért minket, amikor elöször feljött és megláttuk a fejét, kisebb volt mint amit a Misi husvétkor akasztott, de igy is hatalmas volt. Ami még nagy különbség volt, hogy amig a husvéti minden feljövetelkor beterített bennünket egy nagy adag vízzel ez nyugodtan, merült a viz alá. A fárasztás közben folyamatosan húzta a csónakot, hol a sodrásnak felfelé hol lefelé. Számomra megállt az idö, Misi mondta mindig, hogy hány perce tart a fárasztás, és hogy merre járunk a csónakkal.Amikor már kezdtem érezni, hogy fogy az erelye, elkövettem egy nagy hibát ami a bot töréséhez vezetett. Fantasztikus elmény volt a fárasztása, de azért kb 51 perc után döntésre vittük a dolgot, s beemeltük a csónakba. Azonnal megmértük a hosszát, 198-cm-esnek találtuk, de utána amikor mellé álltunk sokkal nagyobbnak tünt (216). Sokat gondolkoztunk, hopgy mit csináljunk vele, de aztán a végén úgy döntöttünk, hogy levisszük a kikötöbe, s utána vissza jövünk és még horgászunk. Különben is, a törött bot helyett hozni kell egy másikat is. Hatalmas élmény volt ez a túra, minden éjszaka fogtunk harcsákat igaz a többi már „csak” a 15-22 kilós kategóriák voltak, de azok a legjobb sport halak, élmény a fárasztás s mégis relatív hamar a csónaknál van.gyorsan mehet vissza és jöhet a következö. Nem szeretnék beállni a magukat szakértönek tituláló szakírók közé, de a reklámokban és a cikkekben szereplö tutinak titulált woblerek 90%-a alkalmatlan a harcsa pergetésre.Egy önalló írásban megpróbálom összeszedni és leírni tapasztalataimat ezekröl a harcsás woblerekröl, ami remélem sok embernek fog majd segíteni a halfogásban és föleg abban amikor élete hala küzd a zsinor végén ne egy rosz választás miatt maradjon álom. |
|
Utolsó frissítés ( 2008. február 08. ) |