Az újságok és mindeféle médiák állandóan azzal foglalkoznak, hogy Olaszországban a Pó folyón nagyon sok harcsát lehet fogni. èrdekes képet festettek erröl a vízröl.Azonban amikor kicsit részletesen is rákérdeztünk a hogyan és a holra.
Akkor bizony kiderült, hogy mint sok mindenben itt is a valóságban másképpen müködik. Sokan lementek már úgy, hogy nem sikerült halat fogni. Minél több szavahihetö emberrel beszéltünk annál inkább látszódott, hogy a lehetöség a nagy harcsára adott, de keményen meg kell érte dolgozni, még a Pó-n is. Sok a harcsa a Pó-ban, de ott is kell a helyismeret, illetve igazodni kell a körülményekhez.
Minden információval felvértezve husvétkor mi is elmentünk egy 5 napos túrára. A helyszinen kellet rájönnünk arra, hogy még ezek az információk is kevesek voltak.

Már akkor tudtuk, hogy ide vissza kell jönni.

Sikerült megtalálni a megfelelö wobblereket, söt hogy teljesen biztosra menjünk meg is röntgeneztettük öket. Ekkor döbbentünk rá, hogy még egy plusz kritérium is van a választásnál, mégpedi a megbízhatóság, hogy ne menjen el még egy hal a wobler hibájából. 

Június 6-án ismét elindult kiscsapatunk a Pó-ra. Hatalmas várakozással és reményekkel vágtunk neki a útnak. Kora délután elkezdtük már a pergetést, s örömmel nyugtáztuk, hogy a kiválasztott wobblerek jól müködnek. Igaz mind a ketten mást jelöltünk meg elsö számú favoritnak, de hát ez így jó. Misi elsösorban a Salmókban bízott én pedig a Rapalában. Teljesen más volt a folyó mint elsö látogatásunkkor. Több víz volt benne, köszönhetöen az esözésnek. Illetve ami nagyon feltünö volt, cefalóval sem találkoztunk pedig elötte csak úgy habzott a víz tölük. Viszont amit jó volt látni mozgott a harcsa napközben, pár rablással mutatták, hogy hol vannak. Azon a szakaszon ahol a Misi husvétkor a harcsát akasztotta ott viszont a part mellet hinaras rész alakult ki, amiben nem igazán jó pergetni.

Elérkezett a várva várt este, még a szürkület elött elfoglaltuk az általunk meghorgászni kívánt szakaz tetejét. Rendületlenül dobáltunk amikor kis koppintást éreztem a pergetö pálcámon, ösztönösen bevágtam rá és ekkor élkezdödött valami amit minden horgásznak csak kívánni tudok, hogy élje meg egyszer. Burványlással mutatta, hogy ö egy harcsa, majd ellenvetést nem türöen elindult a meder felé. Szépen nyugodtan, mintha tudná, hogy ö lesz a gyöztes. Akkor történt az elsö megdöbbenés, mikor egy fordulónál megláttuk a farkát, akkor már sejtettük, hogy szép hallal van dolgunk, de az igazi megdöbbenés akkor ért minket, amikor elöször feljött és megláttuk a fejét, kisebb volt mint amit a Misi husvétkor akasztott, de igy is hatalmas volt.

Ami még nagy különbség volt, hogy amig a husvéti minden feljövetelkor beterített bennünket egy nagy adag vízzel ez nyugodtan,  merült a viz alá. A fárasztás közben folyamatosan húzta a csónakot, hol a sodrásnak felfelé hol lefelé. Számomra megállt az idö, Misi mondta mindig, hogy hány perce tart a fárasztás, és hogy merre járunk a csónakkal.Amikor már kezdtem érezni, hogy fogy az erelye, elkövettem egy nagy hibát ami a bot töréséhez vezetett. Fantasztikus elmény volt a fárasztása, de azért kb 51 perc után döntésre vittük a dolgot, s beemeltük a csónakba.
Szeretnén még egyzser megköszönni Misinek a segítségét, mert nélküle nem biztos, hogy sikerült volna a csónakba emelni ezt a hatalmas harcsát. A fárasztás alatt kb 40-kg-osra tippeltük, viszont amikor bennt volt a csónakban elszörnyülködtünk, hogy mekkoral.

Azonnal megmértük a hosszát, 198-cm-esnek találtuk, de utána amikor mellé álltunk sokkal nagyobbnak tünt (216). Sokat gondolkoztunk, hopgy mit csináljunk vele, de aztán a végén úgy döntöttünk, hogy levisszük a kikötöbe, s utána vissza jövünk és még horgászunk. Különben is, a törött bot helyett hozni kell egy másikat is.
Amikor mindent elrendeztünk ismét neki álltunk pergetni, s hamarosan kapásom volt, de ez már olyan amilyet várunk a harcsától, elemi erövel majdnem kikapta a botot a kezemböl. A kezemben benne volt még az elözö hal farasztása, illetve ott akkor úgy éreztem, hogy át kell adnom a Misinek. Aminek utólag is nagyon örülök, egyrészröl élmény volt a fárasztás, másik részröl a Top Mix Asterix bot nála törött el, ennek ellenére sikerült a 47 kilós harcsát a csónakba emelni. Amig a Dragon botom az én hibámból addig az Asterix egyértelmüen anyag hibából adta meg magát.

Hatalmas élmény volt ez a túra,  minden éjszaka fogtunk harcsákat igaz a többi már „csak” a 15-22 kilós kategóriák voltak, de azok a legjobb sport halak, élmény a fárasztás s mégis relatív hamar a csónaknál van.gyorsan mehet vissza és jöhet a következö.
A Pó egy harcsa paradicsom, de téved az aki azt hiszi, hogy könnyü ott halat fogni, keményen meg kell dolgozni érte. Fizikailag fárasztó végig dobálni az éjszkát , s ha még akkor hozzájön a fárasztás. Minden dobásnál erösen kell koncentrálni, mert a legkisebb hiba elkergeti a halakat., Hajnalban amikor bementünk a szállásra jól esett a pihenés.
Remélem még sikerül vissza jutni a Pó-ra s talán megajándékoz még minket ez a gyönyörü folyó hasonló élményekkel.
Sokan mondták már, hogy de kár, hogy nem magyarországon folyik a Pó. Amiröl nekem az a véleményem, hogy szerencsére. Ismerve a magyar mentalitást, nem adnék többet mint 2-3 év és az összes harcsát kiszednék a rapsicok. Igaz ritkábban jut el így az ember, de legalább van esély a halfogásra.

Nem szeretnék beállni a magukat szakértönek tituláló szakírók közé, de a reklámokban és a cikkekben szereplö tutinak titulált woblerek 90%-a alkalmatlan a harcsa pergetésre.Egy önalló írásban megpróbálom összeszedni és leírni tapasztalataimat ezekröl a harcsás woblerekröl, ami remélem sok embernek fog majd segíteni a halfogásban és föleg abban amikor élete hala küzd a zsinor végén ne egy rosz választás miatt maradjon álom.